Hat hónapos terhes anyuka vagyok. A férjem dolgozik, én pedig nem akartam nyáron napközibe adni a 7 éves kisfiunkat, Dávidot, így azt beszéltük meg, hogy otthon lesz velem. A terhességem első pár hónapjában kissé túlterheltem magam, így szigorúan pihenésre voltam ítélve. A nyarat mindenképpen szerettem volna a kisfiammal tölteni, az orvosom pedig azt mondta, semmi akadálya annak, ha otthon maradok vele, csak legyek óvatos a hirtelen mozdulatokkal, ne emeljek nehezet és kerüljem a stresszel járó helyzeteket. A munkám ilyen feszültségforrása volt az életemnek, ahol a határidők betartása, a feszítettet tempó és a kellemetlen légkör miatt folyamatosan idegeskedtem.
Idegeskedtem
De nem csak a munkában; otthon, Dávid miatt is. Az iskola, ahova jár, a közelben van és mielőtt GYES-re mentem volna, előfordult, hogy a férjemmel egyikünk sem tudott időben Dávid elé menni, így korán kellett megbarátkoznunk a gondolattal, hogy a fiunk egyedül járjon haza. Nem igazán vagyok annak híve, hogy a 7 éves gyerekem kezébe mobiltelefont nyomjak, viszont részben a saját magam megnyugtatása érdekében szerettem volna egy köztes megoldást találni arra, hogy biztonságban tudjam. Ekkor hallottunk az egyik szülői értekezleten az újdonságnak számító gyerek okosóráról, Dávid két osztálytársának szülei meséltek a KidFit órákról. Még szerencsére nem adódott olyan helyzet, ahol szükségük lett volna a PÁNIK GOMB használatára, de megnyugtatta őket a tudat, hogy távolról is vigyázhatnak a gyerekeikre. Így hát a férjemmel mi is beszereztünk egyet Dávidnak. A narancsszínű, zsiráfosat választottuk, mert imádja a zsiráfokat. Azóta szinte le sem lehet szedni a karjáról, éjszaka úgy kell lecsempésznem róla.
Szünet = KidFit intelligens okosórát sosem veszed le!
A szünidő első hétfő reggelén is az volt Dávid első dolga, hogy felvette az órát. Ebéd után megnéztük az egyik kedvenc Disney dvd-jét, ő közben rajzolt, én pedig ledőltem a kanapéra és elbóbiskoltam. Nagyjából fél óra múlva riadtam fel, a telefonomon a KidFit alkalmazásának riasztására. Körbenéztem, Dávid sehol. Rettentően megijedtem. Próbáltam nyugodt maradni, azonnal megnéztem, az alkalmazás szerint hol van a fiam. A jel alapján nem volt messze, de mivel az épületen belül a GPS nem tud pontos helyzetet adni, ezért csak abban lehettem biztos, hogy az épületben van.
A kis hős megint feltalálta magát
Kicsit megkönnyebbültem, de egészen addig nem nyugodtam meg teljesen, míg fel nem hívtam – elmondta, hogy kiment a lépcsőházba. Ekkor vettem észre, hogy a lakásunk ajtaja tárva nyitva. Odamentem, kinéztem a folyosóra, ahol meg is pillantottam Dávidot, aki a folyosó végén lakó néninek segített felállni a földről. Mint kiderült, a néni elcsúszott a frissen felmosott kövön, Dávid pedig a nagy csörömpölés miatt kukucskált ki az ajtón. Látta, hogy a néni bajban van és egyből benyomta a gombot, ahogy tanítottuk neki. Szerencsére nem történt semmi komoly, a folyosó végén lakó Klára néni csak a bokáját ficamította ki.
Miközben vártuk az orvost, Klára néni nem győzött hálálkodni, amiért Dávid ilyen gyorsan a segítségére sietett, én pedig nagyon büszke voltam rá, mert olyan okos volt, hogy látva mást bajba kerülni, felismerte a helyzetet és használta az órát.
Örültem és nagyon megkönnyebbültem, hogy nem a fiam került bajba. A kezdeti rémület ellenére megnyugtató volt a tudat, hogy az órának köszönhetően a fiam segítséget tud kérni én pedig láthatom merre jár és azonnal cselekedhetek. Bár nem szeretném, ha gyakran riasztana a telefonom, de inkább szólaljon meg és derüljön ki, hogy a fiam csak mások segítéségre siető kis hős, minthogy egyszer őt kelljen megmenteni.
