A karácsony a szeretet ünnepe, amely a családi összetartozásról szól, pontosabban kellene szólnia, de a kereskedők ebből is „vásárláscunamit” gyártottak. De ez a cikk nem a jelenről szól, hanem a múltról és a régi jó dolgokról, amik összetartották az ünnepet és a családot.

Adventi koszorú

Az adventi időszakot Szent András napját követő vasárnaptól, vagyis november 30-tól kell számolni, méghozzá úgy, hogy karácsonyig egy-egy gyertyát kell meggyújtani az adventi koszorún. Az ünnep a Jézus születéséig tartó várakozást jelenti, a koszorún lévő gyertyák az ő életét jelképezik. Anyu minden évben valamilyen újítást bevezet a koszorúnál – új színek, új elrendezés. Remélem azért a gyertyák számát nem reformálja meg.

Luca széke

Luca napja van december 13-án, amelyet gonoszjáró napnak is néphagyomány. A babona azt mondja, hogy a 13 napon át készített, kilenc fából barkácsolt Luca székre állva meg lehet pillantani a boszorkányokat. Ezután a széket tűzbe kell dobni, ezzel elpusztítva a banyákat. Állítólag aki mindezt helyesen teszi, az hallhatja, ahogy a boszorkányok sírnak a szék megsemmisítése közben.

Betlehemezés

A többszereplős, énekes pásztorjáték arról kapta a nevét, hogy a betlehemi történteket játszanak el a házról-házra járva. Fő kelléke a jászol vagy a kézzel barkácsolt betlehem. A Betlehemezés után a házigazda megkínálja az előadókat minden jóval, hogy ezzel honorálja a műsort.

Karácsonyfa állítás

Az első karácsonyfa állításáról 16. századi dokumentumok tanúskodnak. Úgy tartották, hogy a zöld, illatos fa elűzi a rossz szellemeket és cserébe egészséget és szerencsét hoz a ház lakóinak. Eleinte csak fenyőágakat akasztottak ki a lakásokban, majd később terjed el a hagyomány, hogy egész fenyőfákat díszítenek fel. Eleinte kizárólag gyertyákat rögzítettek fel rá, később almával, dióval, valamint fából és textiltilból készült díszekkel dekorálták. Magyarországon csak a 19. században terjedt el a karácsonyfa állítás szokása. Az új idők további változásokat hoztak, mert a Föld kímélése érdekében cserepes fákat is elkezdtek árulni, valamint a műfenyők terjedése is megfigyelhető. Az utóbbi több szempontból is hasznos: újra hasznosítható, nem hullatja a tűleveleket. Amióta mi is ilyen fát díszítünk, azóta anyu mindig hoz igazi fenyőágakat is, így a legősibb hagyományok előtt is tisztelgünk.

Éjféli mise

A keresztények körében a december 24-én tartott éjféli mise látogatása az egyik legfontosabb hagyománynak számít a karácsony kapcsán. Ha valaki feláll Luca székére, megláthatja a boszorkányokat, de azt is tartja a szóbeszéd, hogy amíg az emberek a misét vannak, addig álltaik összegyűlnek és kibeszélik gazdáikat. Mi ezt a hagyományt nem tartjuk, de a nagyszüleim szerintem még egyetlen misét sem hagytak, szokták is mondani, hogy mi miért nem látogatjuk.

Regölés

Vidéken – elsősorban a Dunántúlon – még manapság is szokás a regölés, ami egyfajta termékenységvarázslás. A regősök hangos énekkel és még hangosabb zajjal – furulyával, köcsög dobbal és csörgő lánccal zavart keltve – a ház népének jó jövő évi termést, bőséget és gazdagságot kívántak. Általában hátsó szándéka is volt a fiúknak, hiszen többnyire olyan házakhoz jártak, ahol még akadt hajadon leány. Ez a hagyomány az, amelyet érdemes is lenne életben tartani, mert a mai világ egyik legnagyobb problémája, hogy nagyon nehezen találják meg az emberek a megfelelő párt.

A bemutatott szokások csak betekintést nyújtanak a hagyományokba, mert ezen kívül még rengeteg hagyományt nem említettünk és külön-külön is megérnek egy-egy bejegyzést.